4. Puzzel darabok
Másodpercek,
percek, órák, napok, hetek, hónapok teltek el. Lilien és Jaejoong
kapcsolata egyre szorosabb lett. Jaejoong szerint mindennél jobban
szükségük van egymásra. Szeretik és védelmezik a másikat.
Lilien szerint fontosak egymásnak és nagyon jó barátok.
–
Elmondtad már neki? – kérdezte Junsu Jaejoongot. Közben
megízlelgette a poharába töltött bort.
–
Konkrétan még nem.
–
Akkor mit vársz tőle!? Tudod, hogy Lilien nem veszi észre a
jelzéseket. Ő abból ért, ha elmondják neki, amit kell.
–
Tudom. De...
–
De??
–
Nem hiszem, hogy Lilien ugyan így érez irántam. A múltkor
próbáltam viccből felhozni neki a témát, de nem reagált rá túl
jól.
–
Fontos vagy neki. Az biztos.
–
Igen, az biztos, és az is, hogy nem úgy tekint rám, mint ahogy egy
szerelmes nő tekint egy férfira.
–
Őszintén? Lilien egyikünkre sem tekint férfiként. Csak
barátként. Vagy nem is tudom. Azt hiszem...
–
Tudom mi baja.
–
Oké. Szerintem mondd el neki, mit érzel. – ezzel Junsu felállt
és otthagyta Jaejoongot a pultnál.
–
De, hogyan valljam be, hogy többet akarok tőle, mint barátság?
Egy olyan lánynak, aki fél a férfiaktól, és ezt még magának
sem vallja be?
Ezen
gondolkodva Jaejoong megitta borát, majd kért még egyet.
Haza
érve benyitott az üres és sötét lakásába. Alig tette be a
lábát a küszöbön már tárcsázott is telefonján. A
tizenegyedik csöngésre bele is szóltak.
–
Mondd!
–
Gyere át! Baj van.
–
Éhes vagy?
–
Gyere át! – vált hangja rekedtté.
–
Mi az Jaejoong?
–
Szükségem van rád.
–
Mi történt?
–
Gyere! – nyögte fájdalmasan.
–
Jézus, Jae mindjárt ott vagyok.
Lilien
úgy rohant ahogy csak tudott. Már megint mit csinált?
Berohant a hatalmas szálloda ajtaján, fel egyenesen a hatodik
emeletre. Berontott Jaejoong lakásába, de megtorpant. Teljesen
sötét volt.
–
Hahóó! Jae, itt vagy?
–
Gyere a teraszra!
–
Oké. – Kiérve látta, hogy Jaejoong a korlátnak volt
támaszkodva. – Na? Mi az? Baj van? Mit csináltál? Meghúztad az
új kocsit? Mondtam ho...
–
Nem. Kivételesen nem csináltam semmit.
–
Akkor jó. Hála az égnek!
–
Másról van szó, és csak hogy tudd nem foglak kímélni.
–
Mikor teszed? – kérdezte Lilien Jaejoong mellé érve.
–
Szeretlek. – síri csend lett.
–
Mi??
–
Szeretlek.
–
Részeg vagy?
–
Nem.
–
Akkor miért mondod ezt?
–
Már régen el akartam mondani. – semmi válasz. – Lilien?
–
Pillanat.
–
Próbáljuk meg, oké?
–
Mondom pillanat! Várj egy kicsit!
–
Mire?
–
Csak erő kell.
–
Mihez? Meg akarsz ütni? Nem kell ám. Értek a szóból is.
–
Nem, most máshoz.
Ezután
Lilien elfordult Jaejoongtól és arrébb lépkedett. Jaejoong nem
értette. De hirtelen Lilien visszafordult és...
–
Lilien, mit tervezel? Mit csinálsz?
Lilien
teljes erejéből neki szaladt Jaejoongnak, akit bár váratlanul ért
a támadás férfiasan talpon maradt és elkapta a rácsimpaszkodó
lányt.
–
Ez most mi volt?
–
Oké.
–
Mi oké? Nem értem.
–
Megpróbálhatjuk.
–
Komolyan? De… hogy –hogy ilyen hirtelen belementél?
–
Tudod ... Nem estél el.
–
Hogyan?
–
Talpon maradtál. Mindig az volt az egyik vágyam, hogy neki
rohanhassak egy férfinak. Kíváncsiságból, hogy talpon marad-e.
–
És ez volt a döntő?
–
Igen. – Nevette el magát Lilien.
–
Akkor ezzel azt akarod mondani, hogy az enyém leszel?
–
Minden esetre a barátnőd. Igen. – Nevetett tovább, mire Jaejoong
megcsókolta elfojtva a kezdetleges röhögő görcsöt a lánynál.
–
Köszönöm.
–
Én is.
–
Azt hittem velem ez sosem fog megtörténni. Olyan nehéz elhinni.
–
Tudom. De bíz bennem. Veled leszek mindig, mindenhol.
–
Soha többé nem szólok hozzád, ha nem tartod be a szavad. –
Jaejoong elnevette magát. – Rendben.
Sokáig
maradtak így, ölelve egymást. Lilien ebben a pillanatban úgy
érezte Jaejoong lehet az, ami hiányzott az életéből és boldog
volt, hogy végre ő is boldog lehetett.
Jaejoong
elmondhatatlanul örült. Végre valóra válik, amire titokban
mindig is vágyott, ami mindig hiányzott neki.
De
hát ilyen az ember nem? Mindig elesik, majd újra és újra feláll.
De ennek lehet így kell lennie. Ki tudja. Talán igaz, hogy egyszer
minden ember megtalálja azt, aki nélkül üresnek érzi magát. A
hiányzó párját, mint a puzzelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése