Gondoltad volna?

Te szoktál vele törődni? Ki az akivel a legszorosabb a barátságod? Aki mindent tud rólad? Ki az akivel megosztod az életed?

- Rég beszéltünk.

- Nem rajtam múlott.

- Sajnálom, mostanában sok más lekötötte a figyelmem.

- Meg, találtál mást akivel beszélgethetsz.

- Nem erről van szó.

- Nem baj, nem az a barát aki akkor van melletted amikor boldog vagy. ( mosoly )

- Ne mosolyogj ilyen gúnyosan... Nem haragszol?

- Miért?

- Hát, hogy mostanában elhanyagoltalak.

- Jaaaaj lökött dehogy hanyagoltál, csak egy kicsit magadra kellett most figyelned. És amúgy is, mindig itt leszek neked. Tudod én nem fordítok neked hátat sosem.

- Mintha az lehetséges lenne... Sajnálom. Látod nem figyelek sosem és mindig bele gázolok a másikba.

- Nem baj. Engem nem tudsz elutálni magadtól, mindig veled leszek.

- Köszönöm.

- Hm... De azért azt ne felejtsd el, bármilyen jó érzés is számítani vagy támaszkodni valakire, rajtam kívül nincs szükséged másra. Nem számít senki és semmi, csak te.

- Igen, de nehéz. Mégis csak emberek között kell élnem a nap huszonnégy órájában és így nehéz megállni, hogy ne vegyek róluk tudomást. ( sóhaj ) Ráadásul mindig bajt okozok magamnak, mert nem tudom befogni a szám.

- Igaz ez tény. De tudod mit? Akkor csak gondolj mindig rám, hogy mennyi minden király dolgot csináltunk együtt és hogy én majd jól bele taposok azokba akik bántanak téged.

- Jaaaa. ( nevetés )

- Na látod máris jobb a kedved. Csak néhány magányos perc kell.

- Azt hiszem nélküled megőrülnék... Igen ez biztos. Te tökéletes vagy.

- Jaj jaj a májam. Hehe. Amúgy! Mi volt ma veled?

- Ááhhh csak a szokásos, próbáltam beolvadni, de ma sem ment igazán. Túl aktív voltam. És mivel jól éreztem magam felpörögtem. Túl sokat beszéltem meg hülyültem. Jól esett, de vissza fog csapódni.

- Azért nem biztos. Ha figyeltél, hogy kinek mit mondasz akkor nem hiszem.

- Hát majd kiderül. De azért így visszagondolva... hmmmmm... jobban szeretek csöndben lenni. Amúgy mostanában nagyon jól érzem magam. Sok idő volt amíg ezt elértem. Nem akarom elrontani. Utálok gödörben lenni, ott sötét van és sötétben téged sem látlak. ( gyenge mosoly )

- Akkor is veled vagyok ám. Csak nem látsz.

- De tudod, hogy én abban hiszek amit látok is és amikor sötét van olyan mintha senki nem lenne velem.

- Azt tudnod kell ha most mindent újra is kezdesz, nem valószínű, hogy minden jó lesz. Oda kell majd figyelned még jobban. Már az elejétől kezdve. Megerőltető lesz.

- Igen tudom.

- Úgy várom már milyen felnőttnek lenni.

- Én is, olyan hihetetlen. Meg félelmetes.

- Az. De tudod nem elcsüggedni ha valami nem olyan mint amilyenek szeretnéd. És ha bármi van én itt vagyok melletted.

- IIIIgen. ( hatalmas vigyor )

- Rohadt nehéz téged kiszedni a gödörből és nem akarom többet.

- De azért ha előfordul ugye segítesz?

- Persze. Csak halld meg amit mondok.

- Mindig hallom.

- Akkor hallgass is rá.

- Jól van. Nehogy lenyelj.

- Nem lenyelni nem foglak viszont egész este járatni fogom az agyam és nem fogsz tőlem aludni.

- Neeee már minden nap azt csinálod.

- Tényleg?

- Ahha. Szóval találj jobbat.

- Hmmm... Kapcsold le a lámpát és próbálj meg nem hozzám szólni.

- Na jóóó van. Itt hagylak.

- Hogy? Megmutatod?

- Tényleg lekapcsolom a lámpát.

- Nem mered.

- Nem- e? Szerinted gyáva vagyok?

- Am... nem, de én vagyok a szívósabb. Én nem sírok a sötétben.

- Gonosz. Már én sem.

- Persze, persze. De most téma váltás. Mit gondolsz a B.A.P Himchanos ficiről?

- ÚÚÚ... Tök jó volt, bár nagyon rövid és lényegre törő de király.

- Ja, nem ezekhez szoktunk, főleg B.A.P?

- Néha jó, ha engedünk a változásnak. Én amúgy szeretem őket is.

- Igen én is. Ühm tudod mi jutott eszembe? Hogy jó, hogy azért egyezik az ízlésünk.

- Hogy érted? Nem esik le. ( nevetés )

- Tudod! Soohyun neked Joon nekem. Aztán másik Soohyun és Ingook. Meg a legalapabb Satoshi...( sóhaj ) Hány év is volt?

- Volt?

- Akkor hány éve?

- Hát 8-9.

- Igen. És még most is melegem lesz tőle.

- Hehe ja. ( szolid mosoly)

- Ez tényleg közös ízlés. ( sunyi mosolygás ) Ntasztikus nede?

- Fejezd be. Egész nap nem gondoltam rá.

- De hogy nem.

- Nem.

- Tudom én.

- Én Kaira gondoltam egész nap.

- Persze meg a porctörire.

- Ne is mondd, jó hogy túl vagy rajta.

- Igen. Nagy nyomás ment le rólam, az biztos. De a vállalkozás dogára nem számítottam...

- Őőő hát igen az szívás volt. Néztem is, hogyan reagálsz majd, de jó voltál.

- Most minek kezdjek el hisztizni? Azzal nem megyek sokra a lap fölött... Na de szóval Kai?

- Heheheeee. A kreol bőrű isten. És hogy táncol?

- N-nek is kreol bőre van... és táncol olyan jól.

- Ahhhh az egyforma izés teszi.

- Akkor ezen nem fogunk össze veszi.

- Nem ám.

- Van kedved ma újra nézni a BtoB B+ Diary-t?

- Perszeeeeeeeee. Utána nézünk valami 2 órás koncertes felvételt.

- Spar-os chips??

- Mindig jöhet!

- Paprikás?

- Még kérdés?

- Hát persze, az azonos ízlés.

- TE ANNAK A LÁNYNAK OTT MI BAJA?

- NEM TUDOM.

- EZ FÉLELMETES, OLYAN MINTHA A SAJÁT ÁRNYÉKÁVAL BESZÉLNE.

Perfume

Perfume

Meg fogtam a kilincset és húzni kezdtem az ajtót. Amint beléptem a zsúfolt terembe körbe vettek a hirtelen felvillanó fények és a sötétség. Ilyenkor magabiztosnak éreztem magam.

Gyorsan körültekintek majd elkezdek előre haladni a tömegben. Jól érezem magam, csak azt akarom, hogy magával ragadjon a zene...semmi másra nem vágyok. Találva egy alkalmas nem túl nyomorgós részt a tömegben elkezdek táncolni, senkivel nem foglalkozok csak azzal hogy minél jobban érezem magam. Általában egyedül jártam szórakozni, mert így legalább senki nem látott aki ismerne így kicsit fel szabadultabb tudtam lenni. Sokan voltak, alig fértünk el, de abban a pillanat ez sem érdekelt. Ahogy telt az idő sok férfi szeme vetődött rám, de nem foglalkoztam velük, mert a bámuláson kívül úgy sem csinálnak mást. A barátaim szerint elijesztem őket...a kisugárzásommal. Hmmm...szerintem meg gyávák. Aki igazi férfi az nem fél egy lánytól, hanem elfogadja a kihívást. Én így gondolom.

Ahogy táncolok a fények teljesen elvakítanak és egy pár pillanatra meg torpanok, mintha a talaj nem lenne egyenletes, elkezdek imbolyogni és valaki nekem is jött, nem túl erősen, végül is csak súroltuk egymást, de abban a pillanatban megcsapta az orrom egy igen erős illat, valamilyen férfi parfüm. Általában nem szeretem a túl erős parfümöket, de ez a mostani egyből megragadott és beleszívta magát agyamba is. Tetszett, nagyon is. Felnézek a férfira aki nekem jött, de a villogó fényektől túl sokat nem láttok belőle. De azt érzékelem, hogy ő észre sem vette azt, hogy neki ment valakinek, mert vissza tekintés nélkül halad tovább annak az ajtónak az irányába ahol én is bejöttem. Láttam amint sötét alakját megvilágítja az ajtón át beszűrődő fény majd eltűnik. Én meg teljesen szerencsétlenül állok egy helyben ami miatt a többi ember néha nekem jön és lökdösnek, de arra a pillanatra meg szűnt számomra a világ. Nem tudtam tovább táncolni, meg akartam találni őt, már csak a kíváncsiság kedvé ért is. Kabát volt rajta, biztos már menni készül. Telefonom kijelzőjén megnéztem az időt 2:36, pedig még soká lesz vége a bulinak. Még pár másodpercig gondolkodok de aztán gyors tempóban el indulok a kijárati ajtó irányába. Kirohantok és tekintetemmel egyből a kinti emberek között kezdek keresni. A fejemben az illatával elindulok az egyik irányba. Meg akarom találni minden áron, bár azt nem tudtam miért. Ahogy fel alá járkálok kezdtem magam kellemetlenül érezni, mégis mit csinálok? Üldözök valakit, ráadásul egy idegent. De mindegy is nem? Elvégre szórakozni jöttem és ez most izgalmasnak tűnik. Kint nincsenek túl sokan ezért könnyen végig pásztázok minden kis zugot. Abban a pillanatban a hátam mögül megint érezem azt a bódító illatot. Ez nem igaz mi az istenért tetszik ennyire? Értetlenkedek reakciómon, majd hirtelen a mellettem elmenő férfira néztek. Rám néz, én meg megbabonázva bámulom, szemeim kikerekednek és a szám tátva marad. Nagyon jó képű, sőt az nem is kifejezés. Ritkán látni ilyen példányt. Ekkor elfordul tőlem és tovább ment abba a terembe ahonnan kijöttünk. Azt már nem most nem veszítelek szem elöl. Gondoltam és bementem utána, hála égnek könnyen kiszúrtam alakját a tömegben is a kabát miatt amit hord. Nem értem nem sül meg benne? De mindegy is. Már nem érdekel a zene csak követtem. Próbálom sugározni felé, hogy hahó valaki kíváncsi rád, figyelj már ide, de semmi. Ez úgy tűnik nem jön be. Pedig a filmekben mindig bejön. Azt hiszem mást kell kitalálnom. Ekkor egy hirtelen ötletem támad és meg fordulok. Az ellenkező irányba indulok el. Körbe megyek a teremen és szemből közelítettem meg áldozatom. Egyfolytában bámulom az arcát hátha feltűnök neki de nem. Újabb remek ötletemet követve neki megyek. Próbálok kissé esetlennek tűnni, és hátra tántorodok mintha elvesztettem volna egy pillanatra az egyensúlyom, és reménykedek hát ha a cuki lány szerep bejön neki. Rám néz de arcán nem látszik, hogy meg lenne lepődve. Csak bámulok rá, ekkor eszembe jutott, remek alkalom.

– Bocsánat figyelmetlen voltam.- Mondtam kissé hangosabban, hogy a zene mellett meg hallja.

Felemelte kezét és vállamra tette, majd finoman oda hajolt arcomhoz, nem annyira közel, de mégis így még erősebben érezhetem az illatát.

– Semmi baj... Nem ütötted meg magad?- ekkor keze lecsúszik karomon csuklómig.

– Nem.- Nagyszerű... most hogy tovább? – Mi a neved?- Kérdezem. Nem bírom tovább. Lehet, hogy ciki de meg kell tudom legalább a nevét. Egy darabig nem válaszol. Csak néz rám. Azt hittem nem is fog válaszolni, de végül megteszi.

– Lee Changsun. – Ezzel el engedi csuklóm és kiegyenesedik. Halványan rám mosolyog, majd elmegy mellettem.

Én meg ott állok tovább egy helyben. Már nem fordultam utána, csak éreztem, hogy valami furcsa érzés kerít hatalmába. A hasamban maró, szorító érzést éreztem, a torkom összeszorult, nyelni is alig bírok. Fejemből most már nem csak a parfümje illatát hanem arcának vonásait sem tudom kiverni. De mindezek ellenére teljes nyugalom uralkodik rajtam. De mégis, mi ez? Elégedettség? Igen. Elégedett vagyok magammal. Csendben, alig halhatóan megformáltam ajkaimmal a nevét. Lee Changsun.